Mottó

2011. december 31., szombat

Boldog új évet....

....minden kedves visszatérő és új olvasómnak (és háziszappan rajongónak)!


Happy New Year!
Glückliches neues Jahr!
С Новым годом!
Felice Anno Nuovo!
Bonne Année!
Feliz Año Nuevo!
Sretna Nova Godina!
Gelukkig Nieuwjaar!

2011. december 24., szombat

Karácsony

Még mindig a legkedvesebb ünnep....
Már nagyobbacska voltam, tudtam, hogy a fenyőt és az ajándékot nem a Jézuska hozza, mégis hittem benne...mert jó volt Dédinél, Mamikánál várni az estét, amikor elindulhattunk végre haza. A befüggönyözött ablak ugyanolyan volt, mint máskor, mégis más....tudtuk, éreztük, mögötte ott rejtőzik a fenyőillatú csoda. Talán ezért volt (is) jó gyereknek lenni....
Ma a finom mákos és diós bejgli és a narancsleves öltöztette ünnepi illatfelhőbe a házikót, holnap a karácsonyi pulyka fogja.. Ha el is fárad az ember egy kicsit így december végére, azért jólesik együtt megpihenni a fa körül, kívül-belül ünneplőbe öltözve..

 „Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kicsit a csodában, nem csak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet csoda nélkül élni”
/ Márai Sándor /

 

Békés, nagyon boldog, szép és meghitt ünnepet kívánok minden erre járónak...

2011. december 21., szerda

Karácsonyi történet



"Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első havat. Karácsonytájt érkeztek meg nyugat felől a szürke fellegek, s letették terhüket a hegyek koszorúja övezte völgyben, de nem olyan városias, hosszú szállingózás módján, hanem vastag bunda alá került a táj, a falu. Az iskolának akkor egyszeribe vége szakadt, a szünidő kezdetét nem a kalendárium betűi, hanem az első hó jelentette. Mi már december eleje óta a reggeli felkelés után azonnal az ablakhoz siettünk, hogy ledörzsölve a jégvirágokat, megláthassuk az első havat, szabadságunk kezdetét.
Idén sem kellett csalódnunk. Már november végén megjelentek a fellegek, András-napra már hósipka borította a Kömöge tetejét, s december közepén egy éjszaka két arasznyi hó hullott, beterített mindent, s mesevilágot varázsolt a környékre. Hurrá! - rohantunk vissza az ablaktól, s sarokba dobva az iskolatáskát, lázasan kezdtük szőni a szünidei terveket. Kertünk vége a hegyek lábáig nyúlott, s kukoricacsutkát cipőnkre kötve vígan siklottunk a havon. Csúszkálással, ródlizással telt az idő, s este, mikor a konyhában egybegyűlt a család, hallgattuk az öregek szavát, apám, Márton tréfálkozásait, a világ gondját, s körülfogott bennünket anyám szerető gondoskodása. Kezdetét vette a sütés-főzés, a készülődés.

Hamarosan itt a karácsony. S mikor apánk egy este azt mondta, hogy másnap levágjuk a disznót, tudtuk, már csak napok vannak hátra, s esténként leszakítva a leveles naptár lapjait, mi, gyerekek, lestük azt az egyre közelebb kerülő piros betűs számot. Már a szánkózás sem volt az igazi, s amíg a férfiak az udvarban tettek-vettek az állatok körül, mi néztük a konyhaasztal köré kuporodva az anyám keze alól kikerülő mézes figurákat, cukordíszeket, apró meglepetéseket.

Titkolózni nemigen lehetett, nem is volt rá szükség. Őszinte világ volt a miénk, tiszta szándékú, egyszerű szavú. Úgy mondták otthon: karácsonykor Jézust várjuk, hogy eljöjjön hozzánk, készülünk, hogy méltónak találjon minket. S az igazi ajándékok ezek az esték voltak, amikor a család összehajolva, gyerekek és szülők közös izgalmával, tréfálkozással az eljövendő nap örömében készülgetett.
Egy este, hogy apám elfújta a lámpást, Dorka húgom odasúgta anyjának: Anya, ugye a Mennyországban is így telnek az esték? Anyám igenére már tudtuk, eljön ő hozzánk, mint tavaly, tavalyelőtt, s amióta csak az eszemet tudom. Aznap szépet álmodtam, angyalok seperték a havat a behavazott utcán. Egy meglepetés azonban mindig volt. A fa. Ezt mindig apám hozta, de oly észrevétlen, hogy mi, gyerekek sehogy sem értettük, hogyan kerül oda az asztalra, csak lenyűgözve álltuk körül este a gyertyafényben alakot öltő karácsonyfát.

A várt reggelen apám szokás szerint fogta a fejszéjét, felvette hótaposó csizmáját, s mikorra mi előkászálódtunk a meleg dunyhák alól, már csak imbolygó alakját láttuk a hegynek tartva a fehér hómezőben. A fát még az ősszel kinézte. Igaz, kicsit messze kellett mennie fel a hegyekbe, de ezt az utat minden évben megtette, talán neki is le kellett tenni a gondokat, kóborolni a csendes, behavazott tájon.

A hó érintetlen volt, nehezen haladt előre. Itt-ott állatnyomokat látott. A fagy megdermesztette a fákat, bokrokat, s tündérvirággá varázsolta az erdőt. A Kömöge alatt vitt az útja, aztán fel egy dombtetőre, majd végig a gerincen. Megismerte a helyet. Az ősszel itt kaszáltak egy réten, s már akkor látott egy kis fenyőfát. Arányos termete, dús ágai, tömött levelei, szürkészöld színe rögtön feltűnt neki, s képzeletében már látta is felöltöztetve a szoba sarkában. Ott is volt a fa egy kis beszögellésben, évszázados fenyők oltalmában. Két csapásra kivágta, majd kicsit megpihenve belakmározott tarisznyájából, amelyet anyám varrt neki, s elindult visszafelé. A megindult hóesés betemette a nyomokat, s bizony iparkodnia kellett, hogy sötétedésre visszaérjen. Baljós zúgással feltámadt a szél. Hóna alatt a fenyőfával ugyancsak különös látvány lehetett. De ismerte a tájat, hiszen itt gyerekeskedett, s a falut is alig hagyta el. S mikor arról beszélt az unszolásunkra, hogy volt egyszer Pesten is, teljes bizonyossággal gondoltuk, hogy apánk világlátott ember.



Leért a völgybe, s már erőst szürkült az idő, mikor elérte a falu első házait. A hegyek alatt, a forrásnál - hova együtt jártunk a nyáron a többi gyerekkel vízért -, kis ház állott. Egy öreg juhászé volt, kit, mivel nem csizmában járt, hanem bakancsban - mindenki Bakancsos Pista bácsinak szólított. Rossz érzés fogta el apámat a behavazott udvar, a setét ablakok láttán. Megnyitotta a kertajtót, letámasztotta a fát a tornácra és benyitott a házba. Pista bácsi az ágyban feküdt. Mi van magával? - kérdé apám, ahogy meggyújtotta a világot. Beteg vagyok, Márton - mondta az öreg. A kályha hideg volt. - Mindjárt befűtök. Zsófi majd holnap hoz meleg levest meg kóstolót.

Kiment a fészerbe, fát keresett. De csak a hó alatt talált nyirkos, korhadt fadarabokat, így a feladat reménytelennek látszott. Aztán pillantása az ajtónál lévő fára esett. A tuskóra tette a kis fenyőt, s nagyot fohászkodva apróra hasította. Lassan pattogni kezdett a tűz, s fenyőillat töltötte be a kicsi házat. Pista bácsi megkönnyebbedett. Akkor holnap - mondta apám búcsúzóul. 
Már nagyon vártuk őt. Nehéz lépteit hallva izgalom vett rajtunk erőt. Végre mindannyian együtt vagyunk idehaza. Mikor pillantásunk fehér arcára esett, csak annyit gondoltunk, milyen hideg lehet, s újra átadtuk magunkat a várakozás bódító érzésének. Anyám néhány szót váltott apámmal, majd ünneplőbe öltözve ültünk le a konyhában, s kezdődött, amit úgy vártunk.

Apám ölbe vett bennünket, s szokásunk szerint mesélni kezdett egy idegen országról, egy házaspárról, a születendő kisgyermekről, emberekről, hatalmasokról és szegényekről. Beszélt a rokonokról, a barátokról, a nélkülözőkről, s percek alatt odavarázsolta elénk a falut, a múltat és jövőt, az egész világot. Aztán énekelni kezdtünk, s mikor a kis csengő megszólalt, nagy izgalommal nyitottuk ki a szobaajtót. Az asztalon egy tányérban ott voltak a mézes és cukrozott díszek, égtek a gyertyák a tartókban, de a fa, a fa nem volt sehol. Könnyes szemmel, kérdőn néztünk apánkra. A sarokban állt, anyával egymáshoz hajoltak, szemükben megcsillant a gyertyák fénye. Találkoztam az úton Vele, elkérte a fát, én meg odaadtam neki, hiszen nem illik egy kérést Tőle megtagadni. Szavai megnyugtatóan csengtek. Anyám, hogy a csend feszültségét feloldja, az ünnepi asztalhoz invitált bennünket.

Boldog karácsonyt mindenkinek - mondta, és behozta a gőzölgő levest."

/ Garay András /

2011. december 19., hétfő

Csokis, nem szappanos bejegyzés

Alig egy hét maradt Karácsonyig, ég már mind a négy gyertya az Adventi koszorún. Ilyenkor természetesen nem csak szappanok készülnek a boszorkánykonyhában...
Arra gondoltam, megosztok olvasóimmal egy nagyon egyszerű receptet, többek között ilyen házi készítésű bonbonokkal fogom megörvendeztetni (legalábbis bízom benne...) szeretteimet.
Áginál találtam az egyik receptet, a Nők Lapja Cafe oldalán a másikat ( szerintem ott a mák adagolása egy nagyságrenddel el van írva, úgyhogy csak óvatosan...). Szokásomhoz híven alakítottam a recepteken egy picit, végül így készültek a karácsonyra szánt bonbonok :

Mákos-fehércsokis bonbon aszalt gyümölcsökkel, magvakkal
Hozzávalók
♦ 200 g jó minőségű fehér csokoládé,
♦ fél rúd vanília belseje kikaparva,
♦ egy közepes, alaposan megmosott citrom héja reszelve,
♦ mák,
♦ aszalt gyümölcsök, mandula és dió.

A fehér csokoládét mikrohullámú sütőben vagy gőz felett óvatosan felolvasztjuk, amikor kellőképpen folyós (sűrű massza marad azért), hozzákeverünk kevés (bő teáskanálnyi) mákot, a citromhéjat és az illatos vaníliát, majd egy mokkáskanálnyit szilikon bonbonformák aljába kanalazunk. Minden forma közepére teszünk a kis kockára vágott aszalt gyümölcsökből, a mandulából vagy dióból, majd újabb réteg mákos fehércsokival teletöltjük a formát. Hűvös helyen vagy hűtőben dermesztjük.


Étcsokoládé bonbonok pezsgőkrémmel
Hozzávalók:
♦ 200 g nemesebb étcsokoládé (én narancsos ízesítésűt használtam)
♦ 100 g fehér csokoládé,
♦ egy teáskanál vaj (nem margarin!)
♦ egy kisebb, alaposan megmosott narancs héja,
♦ kb. fél dl pezsgő
♦ előző este pezsgőbe áztatott aszalt gyümölcsdarabkák (sárgabarack, aszalt szilva)

Az étcsokit mikrohullámú sütőben vagy gőz felett felolvasztjuk, ízlés szerint ízesíthetjük narancshéjjal, csipet fahéjjal, majd a masszából a szilikon bonbonformák aljába kanalazunk bő mokkáskanálnyit. Egy ecsetet a csokoládéba mártva teljesen kikenjük a formát, majd hűtőbe tesszük dermedni (aki biztosra szeretne menni, az ezt a műveletet kétszer végezze el, főként, ha a szilikonforma szögletes). Amíg a csokibevonat szilárdul a formában, el lehet készíteni a pezsgőkrémet :
A fehér csokoládét a szokásos módon felolvasztjuk, puha vajjal és a pezsgővel (ami most kivételesen ne legyen hideg) homogén masszává keverjük. A pezsgő mennyiségét csak körülbelül írtam, nem mértem, talán lehet picit több, de úgy kell adagolni, hogy ne legyen túl folyós a massza. A pezsgőkrémből egy keveset kanalazzunk a megdermedt étcsokira, beleteszünk egy-egy kockát a pezsgőben ázott aszalt sárgabarackból és aszalt szilvából, erre újabb kis adag pezsgőkrém jön, és mehet is pár percre újból a hidegre. Végül rákanalazzuk a közben melegen tartott étcsokit, majd megpróbáljuk türelmesen kivárni, hogy megszilárduljon. :)

Végül még egy variáció, (nem csak) gyerekeknek: A felolvasztott és narancshéjjal ízesített tej- és étcsokoládé keveréket (a gyerekek talán jobban kedvelik a tejcsokis változatot) szilikonformába kanalazzuk, a közepébe natúr marcipán golyót nyomunk, ha fér még, kerülhet mellé egy darabka mandula is, végül befedjük a maradék csokival, és mehet is a hidegre.

2011. december 7., szerda

Készülődés...

Készült a múlt héten újból egy kecsketejes-körömvirágos szappan, a szokásosnál is több hidegen sajtolt extra olajjal és vajjal, nagyon száraz bőrre. Hamarosan kép is lesz róla, a ruhája új, de a jó tulajdonságai a régiek. Ma egy rózsaszín agyagos-mozaikosat öntöttem, holnap pedig egy mézes-méhviaszosat fogok, január elejére beérik az is, ebben a zord időben jólesik majd a mézes - illatos ápolás minden bőrtípusnak.

Közben persze én is készülődöm az ünnepekre, tervezgetem, kinek milyen szappant adhatnék ajándékba...sokféle van szerencsére, amiből válogatni tudok, de egyikből sincs sok, hiszen egy öntésnél csak 10-15 szappan készül aprólékos munkával, majdhogynem egyedi darab mindegyik, nincs két egyforma színű, mintájú...talán ezért is nem lehet betelni velük, ezért ünnep minden szappanszeletelő nap...nem kis türelemre van szükség kivárni az öntés utáni napot.. :)

Az ajándékdobozkák a szappanokhoz illően natúrak, minden cicoma nélkül (egy egész fahéjdarabka és egy narancskarika került azért rájuk) , rafiával béleltem őket, hogy kényelemben várhassák a szappanok a Karácsony esti csomagbontást... :)



A dobozkákba 4-4 szappan került, kis ízelítő mindegyik a natúrszappanok egyszerű (Szappan Tékás) világából. Ahogy nincs két egyforma szappan, úgy nincs két egyforma dobozka sem, ebben például 1-1 mézes-méhviaszos, csokis-mézes-fűszeres, Holt-tengeri iszapos, zöld agyagos (és egy kecsketejes levendulás vendégszappanka) lapul. Remélem, sikerül majd örömet okozni vele...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...