Illatok, illóolajok I.

Amikor elkezdtem a háziszappan készítés után érdeklődni, az elsődleges az volt, hogy csak természetes összetevőket használjak majd (érzékeny, ekcémás bőrű családtagoknak is szerettem volna kedvezni ezzel) , így adott volt az is, hogy illatmentes vagy enyhe illatú, természetes illóolajokat tartalmazó szappanokat készítsek. Érdekes volt átállni a "gyári" tusfürdők és szappanok után...azt hittem, nagyon fognak hiányozni  az illatok. Először "kerestem" is őket, szinte hiányérzetem volt fürdéskor az első néhány saját háziszappan használat során , de aztán  meglepve tapasztaltam, hogy nekem nagyon is tetszik a nyers, igazi házi szappanszag is (sőt, most már alig várom, hogy a szappan-kreáláskor érezhessem a lúgos oldat erős, majdnem szúrós "tisztaság" illatát). Persze időnként jólesik egy-egy aromásabb fürdő mondjuk egy jól radírozó, fahéjas-mézes szappannal, de már messze vagyok attól, hogy illat alapján "teszteljek" kozmetikai cikkeket, mint régen. A saját gyártású arckrémemet is nevezhetjük már-már büdösnek (legalábbis a bolti túl illatosakhoz képest), a shea vaj és a ligetszépe olaj elég jellegzetes, erős illata dominál benne, de nekem már ez is tetszik :) Otthonos, kuckós, természethez visszatérő érzés ezeket használni, jó hatásukról nem is szólva..

Az biztos, hogy időt kell azért hagyni az orrnak és az agynak, hogy  átálljon,  hosszú évek szokásait és az ízlésünket  nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, de ha valakiben megvan az igény és az elhatározás az újra, az egészen másra, a változtatásra, valószínűleg könnyebben, gyorsabban fog menni. 

Az illóolajok (Aetheroleum) illatos növényi részekből vagy váladékokból (például balzsamokból) vízgőzdesztillálással, egyes esetekben oldószeres kivonással vagy sajtolással nyert kellemes szagú folyékony, ritkábban szilárd, illékony anyagok. Levegő és fény hatására az illóolajok többnyire változnak, egyes esetekben sűrűn folyóvá válnak. Kémiai összetételük és állandóik ilyenkor az előírtaktól eltérnek. Az illóolajok előállítása többféle módon történhet:

♦ vízgőzdesztillációval

♦ oldószeres kivonással

♦ mechanikus préseléssel, sajtolással

A desztillációs eljárás feltétele, hogy az előállítandó illóolaj viszonylagosan hő és légstabil legyen. A desztilláció során a felaprított növényi részeket vízzel együtt forralják, vagy gőztérbe helyzik. A gőz magával ragadja az illóolajat, amelyet kondenzálnak (folyékony halmazállapotúvá sűrítik), majd a kicsapódott illóolajat összegyűjtik. ( Ilyen vízgőz-desztillációs eljárást alkalmazunk mi is a hétköznapi életben, amikor a forró vízbe kamillavirágot dobunk, és a gőz fölé hajolva inhalálunk, azaz a gőzzel magával ragadott illóolajat belélegezzük).

Jázmin szirmok az üveglemezen

A hideg kivonás útján történő  illóolaj-előállításnak feltétele, hogy a feldolgozandó növényi nyersanyag (általában virágszirmok) a begyűjtést követően bizonyos ideig még folyamatosan termelje az illatanyagot (pl. a jázmin: 24 óráig,a tubarózsa: 72 óráig). Kézzel, egyesével gyűjtik a „kivonandó” virágokat, ezeket speciálisan e célra kialakított üveglemezekre helyezik. Az üveglemezt előzetesen állati eredetű zsiradékok meghatározott arányú keverékével kenik be, majd a „használt” virágokat az illatanyag-kibocsátás megszűntével eltávolítják, a szirmokat újakra cserélik. Ezt az eljárást ismétlik többször. A zsiradékot leszedik, alkohollal kioldják az illóolajat; ennek eldesztillálásával kapják a "konkrét olajat" (huile concrète, fr.), amely a még bizonyos viaszjellegű anyagokat is tartalmaz. A konkrét olaj viasztalanításával nyerik a legtisztább és legdrágább abszolút virágolajat (huile absolute, fr.).

A melegen végzett kivonás során kivonó zsiradékot 50-70 ºC-ra melegítve tartják, és a virágokat lenvászonba kötve vagy közvetlenül a zsiradékba szórva, a zsiradékba merítik be 1-2 órára, majd a szilárd növényi részeket kiszűrik, a zsiradékot lecentrifugálják róluk és 10-15 alkalommal helyeznek az előbbi kivonó zsiradékba friss virágot. Az illatos pomádét az előző – hideg – eljárással azonos módon alkohollal extrahálják. Ezt a módszert csak luxusminőségű virágolajok készítésére alkalmazzák, mivel rendkívüli munkaigénye nagyon költségessé teszi (pl. ibolya, naracsvirág).

Az illóolajban nagyon gazdag növényi részekből pedig általában préselés (hideg sajtolás) útján nyerik az illóolajat,  főleg az olyan magas illóolaj tatalmú növények, mint a citrusfélék (narancs, citrom) terméseinek esetében.  Ekkor a növényi nyersanyagot zúzás után présekkel sajtolják, majd az extraktumot tisztítják ülepítéssel, szűréssel.

Több mint százezer növényfajta közül mindössze másfélezerből készítenek illóolajat. Az illóolajok a növényi szervezet működésének melléktermékei, amelyek a növény legkülönbözőbb részein halmozódnak fel, így a fás részekben, gyökerekben, kérgekben, ágcsúcsokon, levelekben, virágokban, termésekben, magvakban. Az illóolajok csepp formájában, a növény szövetközi járatokban, illóolajtartó üregekben, mirigypikkelyekben, mirigyszőrökben raktározódnak. Ugyanannak a növénynek különböző részeiben található illóolajok fizikai illetve vegyi tulajdonságait tekintve jelentősen eltérhetnek egymástól.

Az illóolajok összetételét jelentősen befolyásolhatja a talajminőség, az éghajlat, a növény életkora, a szedés ideje. Ezért lehetséges, hogy ugyanaz az illóolajféleség más és más minőségű, még akkor is, ha ugyanúgy gondozták, illetve dolgozták fel.Az illóolajok a zsíros olajokhoz csak állagukban hasonlóak, kémiai összetételük teljesen eltérő. Legkönnyebben a legjellemzőbb tulajdonságuk révén különböztethetjük meg őket: az  illóolajok magas forráspontjuk ellenére szobahőmérsékleten is állandóan párolognak, ha papírra, vagy szövetre cseppentjük, maradéktalanul elillannak, míg a zsíros olajok foltot hagynak.

Illatuk rendkívül intenzív, kísérletek bizonyítják, hogy milliós nagyságrendű hígításban is érezhetők.

A tiszta illóolaj nagyon drága, mivel némelyik növény csak tízezrelékes nagyságrendben tartalmaz illóolajat. Egy kilónyi citromfű olaj előállításához  600-700 kg frissen szedett növényt kell feldolgozni. Az illóolaj-tartalom attól is függ, friss-e a növény, vagy szárított, például az eukaliptusz esetében frissen 0,3%-0,8%, míg szárítva 0,7%-3% az olajtartalom. A szárítás az olajtartalom koncentrálásán túl azt a célt is szolgálja, hogy csökkentsék feldolgozandó anyag térfogatát. A virágokból készült illóolajok esetében - főleg, ha bokor, vagy fa virágáról van szó -, növeli a feldolgozás nehézségeit az, hogy a virágokat kézzel kell szedni. Egy liter   narancsvirágolaj kb. ezer kiló kézzel gyűjtött virágmennyiséget igényel, egy csepp rózsaolajhoz több mint 30 kilónyi virágot dolgoznak fel. Egy csepp illóolaj súlya 0,02 gramm, azaz ötven csepp tesz ki egy grammot. Nem véletlenül drágák a tiszta, természetes illóolajok..

  (forrás1),  forrás2:  Farkas Tiborné: Drogismereti laboratóriumi  gyakorlatok

Néhány illóolajról és hatásaikról egy következő bejegyzés fog szólni.